Ijedten lépkedtem a kolesz felé.Lejárt az őszi szünet,így vissza kellett mennem.A nővéremtől búcsúzkodtam majd bepattantam a kocsiba.Másfél óra az út az iskoláig szóval gondoltam előkapom a naplómat és abba írok.Van ok ami miatt írok...
A nevem Evangeline Hemmings és most vagyok 10.-es .Én vagyok az átlagos lány aki semmit sem csinál,de érdek barátok veszik körül.Hogy miért?Mert Luke Hemmings a bátyám,de oly ritkán találkozom vele,hogy szerintem a létezésemről is elfeledkezett.De van egy másik dolog..
Sosem szerettem erről beszélni senkinek csak a legjobb barátomnak Zane-nak.Nem csoda 8 éve ismerem és még soha sem veszekedtünk,sem semmi.De itt nem róla van szó.
Valami okból kifolyólag megálmodom a jövőt...Csak nem a sajátomat.Mindig másokét.Nem tudok felébredni a lidérces álomból..
*Izzadtan és kalapálón szívvel ébredsz az éjszaka közepén.Minden olyan valóságos.Mintha megtörténne.*
Csak ez meg is történik.Velem.Senkit sem találtam még olyan embert akivel hasonló megtörténne.Nem is fogok találni...Én soha sem fog elmúlni.Úgy érzem a könnycsatornáim kiszáradnak és utána sírni sem tudok...Csak szenvedni
Anya leállította a kocsi motorját én pedig kipattantam és körbenéztem.Beszívtam a tüdőmbe a tenger illatát a közelben.Mosoly futott végig az ajkaimon.Kivettem a táskáimat és elindultam a bejárat felé.
-Szia anya.-köszöntem el két puszival.
-Szia kincsem!Vigyázz magadra!-mosolygott és megsimította a vállamat.Beszállt az autóba és elhajtott.A sarkon megláttam Zane-t ácsorogni szóval elkezdtem futni az irányba.Eldobtam a cuccaimat és a fiú nyakába ugrottam.Megsimította a hátamat utána pedig eltolt magától.
-Szia-köszöntött két puszival.
-Szia-mosolyogtam.-Jó újra látni.
-Téged is..Voltak álmaid?-kérdezte mire bólogattam és előszedtem a táskámból a gumicukrot.Zane felröhögött.
-Kérsz?-röhögtem.
-Bocs,rágózok.
-Szerintem menjünk be.
Zane megfogta a bőröndjét és felcipelte a lépcsőn majd én is hasonlóként tettem.Már rengetek diák özönlött befelé a kapukon.Mindenki igyekezett a szobájába szóval én is felsiettem a szobámba kipakolni,mert utána úgy döntöttem olvasni fogok méghozzá a Zabhegyezőt.Akiktől megkérdeztem,mert olvasták azt mondták jó könyv.Amúgy is hoztam magammal 5 darab könyvet és köztük volt a Zabhegyező is.
Amíg pakolásztam trappolásra kaptam fel a fejemet és az ajtó irányába néztem.Megjött a szobatársam Linda.Egy öleléssel lerendezte,hogy "jajj de jó régen talciztuunk" dolgot.Elvitte őt a szőke nép.Kár pedig mikor megismertem még kedves könyvmoly lány volt,de mostanra inkább egy díva lett belőle.De hát az élet megy..Változik az ember...Ledőltem az ágyamra fáradtam és előkaptam a könyvet.Éreztem,hogy az álom el akar vinni,de én mintha csak kapaszkodnék a falakba amiről már a sárgás vakolat kezd lekopni.Az álom fekete képben jelenik meg és szól hozzám,de nem figyelek.
*Álom
-Franc egye meg!-ordítottam torkom szakadtából..Hiszen álmodom.Nem szeretnék,de muszáj.
*
Nos ez volt az első rész.Tudom kissé unalmasra(és rövidre) sikeredett,de majd ezután jönnek az izgibb részek. c:
